Gyakorló szakemberként megtanultam, hogy nincsenek csodák és csodamódszerek. Nem számíthatok arra, hogy a problémák, valamely új módszer megtanulása után varázsütésre megoldódnak, hogy a meghívott szakértő beavat a "titokba", esetleg néhány szóval megoldja helyettem az elmérgesedett helyzetet. Ugyanakkor hiszem, hogy nincs megoldhatatlan probléma, kezelhetetlen gyermek, de a megoldáshoz hosszú és nehézségekkel teli út vezet, melyet mindenkinek magának kell végigjárni. Ehhez persze rengeteg segítséget és ötletet kaphatunk a szakirodalomból, a különböző kommunikációs és konfliktuskezelő technikákból, alternatív pedagógiai megközelítésekből, melyek aztán "mankóként", "útjelzőként" szolgálhatnak számunkra a dolgos hétköznapokban.
Úgy gondolom ilyen útjelzőből, és mankóból van már elég, így inkább egy olyan 1,5 órás programot állítottam össze a szakmai napra, amely reményeim szerint abban segíti a rajta résztvevőket, hogy elinduljanak, vagy egy lépéssel előrébb lépjenek az iskolai erőszak megoldásának útján.
A program leglényegesebb eleme az erőszakmentes irányítás sajátélményű megtapasztalása a csoportfolyamat szervezésén és a konszenzuális döntéshozatali technikák gyakorlásán keresztül. Ezek még a foglalkozásra "új receptért" érkezett kollégáknak is támpontokkal szolgálhat a mindennapi munkában.
A formai kereten túl a workshop lényeges elemének szánom a pedagógusokat bénító tanult tehetetlenség oldását, a kompetenciaérzés erősítését. Ennek eszközeként a "közös bölcsesség" megidézését választottam a kiscsoportos és plenáris fogalomtisztázó, ötletgyűjtő, megoldáskereső technikákon keresztül. Itt minden résztvevő megtapasztalhatja, hogy "szakértő" segítség nélkül is képes nagyon súlyos kérdésekben véleményt alkotni, megoldást találni.
(Kulcsár György 2009.02.23.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.