Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a pedagógusok "egyre romló gyerekanyagra", fékezhetetlen, tiszteletlen, fegyelmezhetetlen diákokra panaszkodnak. Végső elkeseredésükben és tehetetlenségükben egyre gyakrabban kerül szóba a "régi jól bevált testi fenyítés"... Az elkeseredést és a tehetetlen dühöt nagyon is értem. Magam is átéltem már, szülőként a saját gyermekemmel, pedagógusként, nevelőként a rám bízott gyerekekkel kapcsolatban. Hosszasan lehetne boncolgatni azon társadalmi tényezőket, amelyek e jelenséghez vezetnek, de nem hiszem, hogy a megértés adta rövidke megnyugváson túl használható ötletekkel szolgálna a hétköznapok könnyebbé tételében. Szeretném inkább bemutatni, hogy milyen utat járhat be egy úgynevezett "rossz gyerek" mire végleg beletörődik ebbe a titulusba és minden tekintetben ennek megfelelően kezd viselkedni.
